Narancsos-kék gyermekszerelem | Pécsi Balett: Rómeó és Júlia

Narancsos-kék gyermekszerelem | Pécsi Balett: Rómeó és Júlia

- Sárosi Emőke - tanckritika.hu - 2018. október 8.

Lila mikrofonfej, trambulin, üvegkoporsó és sakkfigurák. Örök a dilemma: feloldható egy ősi viszály két gyermek halálával?

Vincze Balázs legújabb koreográfiájában a Pécsi Balett társulatára álmodta Shakespeare örökklasszikus szerelmi történetét, a Rómeó és Júliát. A mostani adaptációban egy japán Júlia és egy magyar Rómeó végzetes szerelmi története kerül a fókuszba, amelyet Budapesten, a Művészetek Palotájában láthatott a nagyérdemű.

A főszereplő Júlia, Karin Iwata frissdiplomás, és máris megkapta az Évad legjobb pályakezdő táncművésze díjat. Ragyogó tehetség, tűpontos klasszikusbalett-technikával dolgozik, és művészetében izgalmas kettősség keveredik: a japán kultúrából adódó tisztelet és precizitás, valamint a Budapesten töltött egyetemi években megismerhetett „európai lélek”. Méltó párja Matola Dávid, akinek ez a szerep igazi kiragyogási lehetőség, hiszen évek óta a Pécsi Balett társulatának tagja. Lelkes, ügyes, vehemens ifjú titán, aki egy édes vizslakölyök lehengerlő bájával és energiaszintjével dolgozik.

Ez a fiatalos hév lengi át az előadást. Sok adaptáció alapgondolatában egy férfi és egy nő szerelmét mutatják be, azonban jelen koncepcióban hőseink még szinte gyerekek. Ez a kamaszszerelem jelenik meg Vincze Balázs koreográfiájában. A felfedezni vágyás finomsága, amikor még minden izgalmas és újszerű: az első érintés és csók, a bíztató tekintet. Nincs benne vadság, birtoklás, átfűtött szexualitás. Sokkal inkább csak játék: a testek, érzékek kalandozása.

Ezt a színes gyermeki világot erősítik Kiss Julcsi jelmezei: a Capulet család narancsos színeinek vibráló komplementere a Montague klán kéksége. Az ógörög tragédiák végzetszerű kórusára emlékeztet a nude, fehér majd fekete színben fel-felbukkanó tömeg, az asszonyok kara, akik meg-megjelennek, nagyon szépen táncolnak, majd dramaturgiailag súlytalanul tovalibbennek. Ők is részei az apró humorbonbonokat tartalmazó meglepetéseknek, amelyeket tartogat az előadás. A Baz Luhrmann rendezte filmben Mercutio fehér mikrofonfej-parókában bulizik. Ez az emblematikus pillanat köszön vissza Molnár Zsolt szólójában, a lila gömbhajban. Molnár táncos tudása mellett komikus vénáját is megcsillogtatja. A gyilkosságok előtti nagy összecsapás is szinte pajkossá válik a mini trambulinokon ugráló fiúk látványától. A halálok sem komolyan vehetők, mímelt gesztusok és elképzelt – nem megjelenített – eszközök (méreg, tőr) által halnak meg hőseink. A Hófehérke üvegkoporsójára emlékeztető ravatal méltó zárása a „mesés” történetnek. A két anya (Szécsi Theodóra és Nagy Írisz) figurája jelentőségteljes királynőként vonul végig az előadáson. Alkatuk, gesztusaik, jelmezük az ősi viszály szimbólumaként az elementáris ellentétet képviselik. Találkozásuk a záró képben, a koporsó fölött a sakkjátszmák patthelyzetét idézi: egymás mellett fekete és fehér – ahol a játék véget ér.

A társulat alapfilozófiája szerint a nagy klasszikusok mellett kortárs zeneszerzőkkel dolgoznak együtt az innováció és a hagyománytisztelet jegyében. A mostani feldolgozás zenéjét Riederauer Richárd írta. A klasszikus inspiráció felfedezhető: Júlia szólóinál felcsendülnek Gounod operájának jól ismert áriái. Napjaink muzsikáit, ismerős dallamokat fedezhetünk fel a zeneanyagban, sőt a vájt fülűek a Rómeó és Júlia-musical Gyűlölet-duettre emlékeztető motívumfoszlányait is felfedezhetik, a balettbeli anyák jeleneteinél. Nagyon erős, sűrű a zene. Nem pusztán hangulatfestő elemként kíséri a táncosokat, hanem egyenértékű, sőt domináns partnere a koreográfiának.

Konstansan magas energiaszintű, mégis könnyed, játékos és ötletes adaptáció született Pécsett a halhatatlan szerelmesek történetéből. Az ősi viszály áldozatainak tragédiáját finoman ellenpontozza az előadás hangulata és vitalitása: gyermeki játékuk megérintik a nézők szívét, megmosolyogtatnak és elgondolkodtatnak.

Rómeó és Júlia (Pécsi Balett)

Zeneszerző: Riederauer Richárd, Charles Gounod. Dramaturg: Böhm György, Uhrik Teodóra. Jelmeztervező: Kiss Julcsi. Díszlettervező: Cziegler Balázs.

Társkoreográfus, asszisztens: Molnár Zsolt. Rendező-koreográfus: Vincze Balázs.

Táncolják: Matola Dávid, Karin Iwata, Szécsi Theodóra, Nagy Írisz, Molnár Zsolt, Walter Macchiaroli, Koncz Péter, Szabó Márton, Varga Máté, Kócsy Mónika / Ujvári Katalin, Frank Edina, Kaiser Fruzsina, Olivia Van Niekerk, Balogh Csongor.

Művészetek palotája, 2018. október 2.

Nemzeti Táncszínház

Fotó: Mihály László

Támogatók, partnerek:

Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alap Zsolnay Örökségkezelő NKft. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Dél-Takarék / Otthon a pénzügyekben Kedvenc KM Kft. Konyári Pincészet