- Mészáros B. Endre - bama.hu - 2019. szeptember 20.

Orff a Carmina Burana művét annak idején így jellemezte: világi dalok szólóénekesekre és kórusokra, hangszerkísérettel és mágikus képekkel.
Elképzelése szerint az előadást mindig színpadi játéknak vagy táncnak kell kiegészítenie. Nos, a Pécsi Balett legújabb előadása pontosan erről szólt, még a mágikus képek sem hiányoztak, mondhatni egy fantasy történetbe csöppent a közönség. És a dalok gyönyörűen szóltak, az eredeti harmóniát megőrizve, de egy kicsit mégis modernizálva, napjaink népszerű zenéjére hangszerelve.
A mágia pedig sokkal több volt, mint aminek elsőre látszott. Mert az időalagútból kilépő figurák, harcosok valójában a kibertérből érkeztek, hogy kultuszukat dicsőítő behódolókká tegyék a földi őslakosokat, a „szürke” embereket. Képletesen ezt éljük át napjainkban mindannyian a számítógép előtt, az internet bűvöletében. Ám egyszer csak megérkezik a Remény, és ragyogó képeket is közvetít a világháló, az emberek pedig újra hinni kezdenek a természetes környezetükben, sőt még a kibervilág küldötteit is hasznos tevékenységre fogják a valóságban.
Röviden ez történik a színpadon hihetetlen látványosan, ugyanakkor a mai füllel is nagyon élvezhető zenei háttérrel. A táncot illetően elsősorban a tömegjelenetek ütősek, de telitalálat a csaknem kétméteres „főgonosz” Koncz Péter mozgása, valamint Matola Dávidé is, aki „nomen est omen” Dávidként győzi le Góliátot. Hetven perc tömény tánc, tele látvánnyal, feszültséggel, úgyhogy egy percig nem kalandozhat el az ember figyelme. M. B. E.

Pécsi Nemzeti Színház, szept. 13.
Pécsi Balett – Carmina Burana
Rendezte, koreografálta: Vincze Balázs