- Mohay Réka - bama.hu 2021.11.18. - 

Táncos történelmi időutazásra invitál a Pécsi Balett társulata

Kilenc történelmi képet mutat be a Pécsi Balett ÁdámÉva előadása, melynek legfontosabb üzenete az emberiség szoros összetartozásaként ragadható meg.
Az ÁdámÉva premierjét november 13-án láthatta a pécsi közönség. A rendező Iványi Marcell, a koreográfiát Molnár Zsolt és Szabó Márton, a Pécsi Balett tehetséges szólistái készítették.

Az alapgondolat Az ember tragédiáját juttatja eszünkbe, az előadás azonban önálló gondolatmenetre épül, a kilenc bemutatott kép időrendi kronológiától függetlenül jelenik meg a színpadon.
A világ teremtésének jelenete az egységet és az emberi nem összetartozását hangsúlyozza, majd az Éden kertjét láthatjuk, de megjelenik a züllés és az érzéki csábítások hálójába vesző világ is. A látvány szempontjából az egyik legmegragadóbb jelenet a csodaszarvast és a magyar őstörténetet idéző kép, ahol a leheletvékony fátyolra festett fák jelenítik meg az erdő sűrűjét. Itt a zenei aláfestés is kiemelendő, mely a gyimesi csángó és felcsíki dallamokat idézve teszi még eredetibbé a jelenetet.

A második felvonás egy mezopotámiai termékenységi ünneppel indul, ezt a modern kort bemutató éjjeli klub követi, majd egy kórházba csöppenünk, amely a járvány fájdalmait is eszünkbe juttathatja. Az utolsó két jelenet szorosan összekapcsolódva hirdeti, az elembertelenedett, világ nyomorából és az egymástól való elidegenedettségből a szeretet az, ami kiemel és reményt ad az újrakezdéshez.

A történések középpontjában Ádám és Éva állnak, akiket a kígyó végigkísér minden történelmi koron. A Teremtő, illetve a jóság képviselőjének megformálása nem jelenik meg egyértelműen, azonban itt a bibliai képtől eltérően a kígyó időnként az együttérzés jeleit is felvillantja, s az igazi gonoszságot az árnyék képviseli, mint a kígyó sötét oldala. Iványi Marcell rendező egy gnosztikus, úgynevezett Szófia-mítoszt választott a történet alapjául, innen eredhet a kígyó megszokottól eltérő, dualista értelmezése is. Egy ennyire erősen bibliai képpel azonban célszerűbb lett volna a rendezőnek világosabban bánnia, vagy ha a szóban forgó mítoszt kívánja megeleveníteni, akkor annak szereplőit kidolgozottabban megismertetnie, mert így némileg összemosta a bibliai és a gnosztikus képeket.

Kiemelendő a kifejezetten szép, kreatív jelmez és díszlet, melyek Molnár Zsuzsa munkáját dicsérik, valamint Philippe Heritier és Szabó Balázs zenéje, mely karakteres hangulatfestő erőt jelent.

A társulat legfiatalabb tagjai is megmutatják tehetségüket a darabban, köztük több, külföldről a társulathoz csatlakozott művészt is láthatunk. A balettosok fiatal koruk ellenére nem csak az összehangolt és rendkívül érzékletes, szép mozgásra való kiváló rátermettségüket, de drámai karakterformálási és színészi készségeiket is bebizonyítják a változó hangulatokat és érzelmeket felvonultató előadásban.

Mohay Réka

Fotók: Juhász Éva