Tóth Sándor táncművész diplomáját az Állami Balett Intézetben szerezte 1960-ban. Még ebben az évben a frissen alakult Pécsi Balett alapító tagjaként került Pécsre, ahol jelentős főszerepeket táncolt és rövidesen önálló koreográfiákat alkotott. Kezdeti műveit könnyed hangvétel jellemezte, ezeket absztrakt, filozofikus, illetve konkrét cselekményű táncdarabok követték. Zenei alapanyagként gyakran használt fel kortárs magyar kompozíciókat, ezzel a társulat repertoárját újító módon gazdagította. Koreográfusként dolgozott több játékfilm és televíziós produkcióban, majd operetteket és musicaleket rendezett.
Eck Imrét követően 1969-től 1991-ig volt a Pécsi Balett igazgatója és koreográfusa. Igazgatása alatt indult el egy új vonulat a balett életében, melyben fiatal tehetségek és vendégkoreográfusok lehetőséget kaptak arra, hogy a Pécsi Balettel dolgozhassanak. A szakma és a közönség szívesen fogadta műveit, melyek tükrözték zenei ízlését, formaérzékét, humorát, a klasszikus balett, a jazz iránti vonzódását.
A színházi munkától visszavonulva, Kozármislenybe költözött, ahol önkormányzati képviselőként, a Kulturális Bizottság elnökeként, majd alpolgármesterként komoly érdemeket szerzett a település fejlesztésében.

Fontosabb szerepei:
Első csukaszürke (Az iszonyat balladája), Don Juan, Férfi (Pókháló), Professzor (Pokoljárás), Fabáb (A fából faragott királyfi) – valamennyi Eck Imre koreográfiája

Fontosabb koreográfiái:
Mit takar a kalapod? (1964), Cirkusz (1966), Egyszer volt… (1973), Mezítláb (1973), Két arckép (1973), Sikoltások (1974), H-moll szvit – Megdicsőült éj – Kulcslyukak (1976), Öt etűd cimbalomra (1977), Médeia (1982), Bahcsiszeráji szökőkút (1983), Diótörő (1985) [1]

Kitüntetései:
Liszt Ferenc-díj (1964) 
Erkel Ferenc-díj (1979)
Érdemes Művész (1983)
A Pécsi Nemzeti Színház Örökös Tagja (1992)
Pécs Város Millenniumi Díja (2000)
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2005)
Kozármisleny Város Díszpolgára (2010)

2011-ben  a Magyar Táncművészek Szövetsége Életmű-díjjal ismerte el munkásságát.

"A XXI. század nagy kihívása az ember számára, hogy az őt körülvevő technikai és anyagi világhoz viszonyítva elenyészően semmivé és jelentéktelenné válhat. De van két lehetőség a számára, ahol fontosnak és nélkülözhetetlennek érezheti magát, ez a munka és a szerelem, de minden pillanatot azzal a felelősséggel kell átélnie, hogy csak egyszer, abban a pillanatban élheti át, ez a mi művészetünk a táncművészet könyörtelen törvénye is." - Tóth Sándor gondolatai az 55 éves Pécsi Balett évkönyvéből.

Portréfotó: Tóth László 2015, Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó